Állandóan aktív izmaink működése sokféle, nem csak végtagjainkat, hanem érzékszerveinket, zsigereinket, bőrünket, arcunkat és ereinket is mozgatják.
Az izmok fontosságát összehúzó képességük adja, mely bizonyos – főként a központi idegrendszerből kiinduló – ingerekre vagy egyéb behatásokra (hő, elektromos) következik be.
Az izmok fő tömegét az izomsejtek alkotják, de szerves részük a kötőszövetes izompólya, a mozgató és érző idegek, valamint erek. Az izmok alakja igen sokféle, középső részüket izomhasnak nevezik. Az izomzat folyamatosan valamilyen mértékű összehúzódásban van, ez az izomtónus.
Izom fajtái
A szervezetben megkülönböztetünk harántcsíkolt vázizmot, simaizmot és szívizmot. Az úgynevezett animális, szerkezetileg harántcsíkolt izmok akaratlagosan mozgathatók, ide tartozik azonban a lélegző izom is, mely szerencsére az akarat befolyása nélkül is működik, míg a simaizomsejtekből álló vegetatív izmok akarattól függetlenül működnek.
A vázizmok egy átlagos ember testének körülbelül 45 százalékát teszik ki. A főbb testi tájékok szerint vannak fej-, nyak-, mell-, has-, hát- és végtagizmok, a bőr alatti izomlemezeket bőrizmoknak hívjuk. A vázizomzat aktív mozgatóizmain kívül izmok találhatók még az érzékszervekben (szemizmok), zsigerekben (garat- és gégeizmok) a testüregekben (bordaközi izmok, hasizmok, rekeszizom, medencefenéki izmok) és a bőrben is.
Az ízületek meghatározott irányú mozgatását az azonos működésű társizmok végzik, ezek közül az agonista izmok közvetlenül a mozgást, míg a szinergista izmok a mozgás létrejöttét teszik lehetővé. A mozgást végző izmokkal ellentétesen működő izomcsoportok az úgynevezett antagonista izmok, mint amilyen a két- és a háromfejű felkarizom. A közömbös izmok pedig egymás nem kívánt mozgását ellensúlyozzák, ilyen van a tenyerünkben is.
A mozgásért felelős harántizmok működését számos kötőszöveti elem segíti, a munkában pedig részt vesznek a savós hártyák és nyálkatömlők. Csonthoz vagy porchoz tapadnak, a rostkötegek végén található inak egyrészt rögzítik az izmokat a csontokhoz, másrészt izom-összehúzódás során átviszik az erőt a csontokra. Élettani működés szerint megkülönböztetünk hajlító, nyújtó, közelítő, távolító, borintó, hanyintó, emelő, levonó, tágító és összehúzó izmokat.
Izom működése, izomerő
Működésük során az izmok a (glikogén lebontásából és elégetéséből származó) kémiai energiát mechanikai energiává alakítják át, hőt termelnek, így a hőszabályozásban egyaránt fontos feladatuk van. Nemcsak a test, a belső szervek aktív mozgatását, valamint a szív munkáját végzik, hanem fontos szerepet játszanak a véredények átmérőjének szabályozásában, így a vérkeringésben is.
Az izomerőt leginkább az izom fejlettsége határozza meg, emellett pedig, hogy mekkora a keresztmetszete és mennyi rostkötege van: minél nagyobb és több, annál erősebb. Az is számít, milyen távol van az izom rögzülése az ízülettől – minél messzebb, annál nagyobb az izomerő.
Idővel az ember maga is érzi, ahogy egyre jobban gyengül a vázizomzata, és csökken az ereje. Ezt a folyamatot szarkopéniának nevezzük, testmozgással és megfelelő étrenddel természetesen le lehet lassítani a romlást.
