Izom

Az izom speciális szövet, amely összehúzódásra, valamint elernyedésre képes. Az izom segítségével erőt fejthetünk ki, vagy mozgást kezdeményezhetünk, de az izmok felelnek a belső szerveink mozgatásáért is.

Az emberi szervezetben háromféle összehúzódásra képes szövet fordul elő, melyeket most részletesen is bemutatunk. Ezek a simaizomszövet, szívizomszövet, végül a harántcsíkolt (váz-) izomszövet.

Simaizomszövet

A simaizomszövet hosszú, orsó alakú sejtekből áll, melyek szorosan, párhuzamosan elhelyezkedve vastag rétegeket képezhetnek. Így alkotják a gyomor- és bélrendszer izmos falrétegét, mely lassú, ütemes összehúzódással elősegíti a táplálék előrehaladását a bélcsatornában, a vérerek falában összefonódva azok pulzálását teszik lehetővé.

A húgyhólyag falát szintén erős simaizomréteg alkotja. A legnagyobb méretű simaizomsejteket a terhes méh falában találjuk. A szemünkben simaizmok változtatják meg a szemlencse alakját, ha közelre, vagy távolra nézünk.

Szívizomszövet

A szívizomsejtek elágazó nyúlványaikkal összekapaszkodva rácsos szerkezetet alkotnak. Vérellátásuk kiváló a sűrű kapillárishálózatnak köszönhetően. A szívizom mozgását ingerképző sejtekből álló központok (pacemaker) hangolják össze.

Harántcsíkos izomszövet

A harántcsíkos izomszövet képezi az emberi vázizomzatot. Ez meghatározott irányba rendezett rostokból (miofibrillumok) áll, melyek legtöbbször orsó alakú izomhasat képeznek. A miofibrillumokat vastagabb és vékonyabb szálak építik fel.

Amikor a vékonyabb szálak becsúsznak a vastagabbak közé, akkor az izomrostok megrövidülnek, az izom összehúzódik. Ehhez a munkához az izmok az energiát a vér által szállított szőlőcukorból nyerik oxidációval.

Egy-egy keményebb edzés alkalmával a szervezet képtelen elegendő mennyiségű oxigént és tápanyagot szállítani a véráram útján az izmokhoz, így a szervezet a májban és izmokban raktározott tartalék tápanyagokból biztosítja az energiát.

A glikogénraktárakból felszabaduló szőlőcukor ilyen esetben anaerob módon, oxigén nélkül jut el az izmokhoz, mely a tejsav felhalmozódásához vezet. Ez felelős az izomláz kialakulásáért is.

Az izom általában a csontváz egyik részéről ered, míg a tapadás egy kötőszöveti rostokból álló ín segítségével valósul meg. Az izmok egyesével vagy csoportosan kötőszövetes rekeszekben, izompólyákban helyezkednek el. Az izom – csont, valamint az ín – csont közötti súrlódását kis ízületi nedvvel telt tömlők, valamint az ínhüvelyek csökkentik.

Testünkben a harántcsíkolt izmok csak idegimpulzus hatására húzódnak össze ellentétben a simaizommal és a szívizommal, melyeknek beidegzéstől független automatikus működésük is van. Izmaink nyugalmi helyzetben sem lazák teljesen.

Az agyból érkező idegi impulzusok hatására egy állandó izomtónust, részlegesen összehúzott állapotot tart fenn az idegrendszerünk. Az izomzatnak nem csupán a helyváltoztató mozgásban van szerepe, de például a hangképzésben, vagy az arc mimikájának megformálásában is részt vesz.

A vázizmok többsége ellentétesen, párban működik; egyikük felelős az adott ízület hajlításáért, míg az ellenkező oldali a feszítőizom. Az ízület hajlítása során a megfelelő izom összehúzódik, ilyenkor az ellentétes izom elernyed. Szervezetünk legnagyobb izma a nagy farizom, legkisebb pedig a középfülben található kengyelizom.

További ajánlott tartalom az izom témában: Izmaink működése


close