A porc szilárd, de a csontnál lágyabb állomány: a porszövet egyetlen típusú sejtből, a porcsejtből, és fehérjéből és rostokból álló sejtközötti állományból (extracelluláris mátrix) áll, amelyet a porcsejtek termelnek.
A porcok típusait e sejtközötti állomány összetétele alapján különböztetik meg. Az egynemű sejtközötti állománnyal rendelkező üvegporc a csontok fejlődésében játszik szerepet.
A rugalmas porc elasztikus rostokkal jellemezhető, ilyen a fülkagylóban található fülporc. A másik típusú rostos porc fő alkotóeleme a kollagénrost, ilyen a csigolyák közötti és az ízületi porckorongok nagy terhelésnek kitett szövete.
Porc fejlődése
A növekedés lezárulta után a porcsejtek nem osztódnak, ugyanakkor nagyon hosszú életűek. A porcok fejlődését és megújulását azok tokszerű rétege, a porchártya teszi lehetővé – mivel azonban az ízületi porcnak nincs porchártyája, a porc megújulására csekély az esély.
Az egészséges felnőtt porcszövetben, azaz a szövet növekedési szakaszának befejeződése után a porcanyagcsere (a le- és felépülés) egyensúlyban van: innentől kezdve az ízületi porcok állapotát a porcsejtek által termelt állomány mennyisége és minősége határozza meg.
Ha a porcszövet sejtközötti állományában elegendő a vízmegkötésre képes proteoglikánok (glükózamin és kondroitin) mennyisége akkor a porc megfelelően rugalmas és ellenálló, ha azonban kevés van belőlük, akkor a porc víztartalma csökken, és sérülékenyebbé, a terhelésre érzékenyebbé válik.
Porc védelme
A porszövet védelme lehetséges, ha a sejtközötti állományt felépítő anyagokat pótoljuk. Ilyen anyag a kollagénrostokat erősítő glükózamin- és a kondroitin-szulfát, amelyek időskorban nem mindig állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre, ám külső forrásból pótolhatók, és tapasztalatok szerint segítnek az ízületi kopással járó panaszok esetén.
A porcvédő szerek a porcot nem építik újjá, de segítenek az ízületek működőképességének megőrzésében. Az ízületi porc anyagcseréjére az optimális terhelés jótékony hatással van, míg a túlterhelés hosszú távon károsítja azt.
